2011. november 30.

Képdömping

Egy kis magyarázkodás #1: reggel, mikor elmegyek otthonról, még nincs napfény. Este, mikor hazamegyek, már nincs. Ja, hogy napközben sincs? A munkahelyen viszont van szuper fényképezőgép, amit ma megkaparintottam, és készítettem néhány képet.

Egy kis magyarázkodás #2: én már régebben is szerettem volna igazán kemálos képeket készíteni, de Pi szerint ez felesleges arcoskodás, ami nem mindenkinek szimpatikus. Ma viszont nem hagytam magam meggyőzni!

Egy kis magyarázkodás #3: lehet, feleslegesen sok kép készült egy ékszerről, de kivételesen megmutatom mindet!

Először néhány hagyományos kép a pacival:

Bracciale "Chinatsu-Mille estati"

2011. november 10.

Mécsestartó mánia ♣3

Most következik az, amire az első bejegyzésben utaltam: legelőször nem mécsestartót, hanem fakanáltartót készítettem befőttesüvegből.

Fakanáltartó befőttesüvegből
Ehhez a színösszeállításhoz 2290 olíva matt és 0009 fehér fényes Pentart akrilfestéket használtam. Ezen kívül szalvétára, tapétaragasztóra, szélesebb fejű ecsetre és pamacsolóra van szükség, no meg egy kisebb keverőtálkára (például üres kis joghurtos/pudingos doboz).

2011. november 9.

Mécsestartó mánia ♣2

Karácsonyi mécsestartó 1.

Amire szükségünk van:
  • sok újságpapír
  • akrilfesték (pentart 0216 türkiz matt és 0009 fehér matt), hurkapálcika/gyufaszál
  • keményebb lap, pl, a Marie Claire borítója
  • toll/filc, olló
  • használaton kívüli mosogató szivacs
  • nylon (pl. sparos zacsi, műanyag "bugyi", szalvéta zacskója)

2011. november 8.

Mécsestartó mánia ♣1


A következő kreatív sorozatnak befőttesüveg mánia is lehetne a címe (merthogy nem csak mécsestartó készülhet használt befőttesüvegből), mégis inkább maradok az eredetinél, hiszen egy mécsestartós ötlet adta az ihletet – időrendileg ez sem igaz, mint később kiderül, de mostmár csakazértse írom át :).

Emma oldalán találtam ezt a mécsestartó ötletet, pont jókor: már egy ideje tervezem a befőttesüvegek elvitelét a szelektív hulladékgyűjtőbe, de a majd eddig meggyőzött az elnapolásról (holnap persze mindenképp megejtettem volna a sétát).

Mécsestartó befőttesüvegből
Ugyan  Emma is elmondja a készítés mikéntjét, azért hozzáfűzök én is néhány dolgot:
  • Ha a levél néhány óránál régebbi szerzemény (esetleg a noteszunk lapjai között utazott velünk haza), érdemes 10-15 percre beáztatni, hogy a felpuhuljon. Egyébként igen nehéz rábírni, hogy felvegye az üveg formáját.
  • Kisebb levelekkel szebben körbevehetjük az üveget, helyenként rést hagyva, ahol áttűnődik a mécses fénye. Ilyenkor el is maradhat az áztatás, hiszen a levélnek nem kell görbülnie.
Nálam a konkrét megvalósítás így nézett ki

2011. november 7.

Juszt is hozzászólok!

Ányi blogja az elsők között volt, amelyekre feliratkoztam. Ma elkalandoztam a másik blogjára is, ahol ugyanazzal a problémával találkoztam, mint a gyöngyös berkekben: az ember írja a bejegyzéseit, képeket, mintákat tesz közzé, visszajelzés pedig nem érkezik rá, vagy legalábbis sokkal kevesebb, mint amennyien a statisztika alapján megnézték.
Amikor Panka blogján olvastam a hozzászólás nemhagyásról, főleg ingyenes minták esetén, magamba szálltam - és mellé estem. Én is eszetlenül töltögettem le a mintákat, mindenféle köszönetnyilvánítás nélkül - ha a boltban adnak ingyen csokit, miért ne vigyem el minél nagyobb mennyiségben? A véleményem kifejtettem az idézett bejegyzésben és az azt megelőzőben is, most egy kicsit másról szeretnék írni.

Ányi egy csodás képek készített, szabadon elvihetőt (innen ugye nem olyan egyszerű letölteni).

Juszt is hozzászólok!

Aki nem olvassa a blogját, az enyémet viszont igen, és még a mozgalommal is egyet ért, csatlakozzon bátran!

Személy szerint én nagyon örülök, ha megnyitva a postaládám, értesítőket találok: "X. Y. hozzászólást fűzött a bejegyzésedhez". Ha nem kapok (bár ez inkább a többi blogomra jellemző), akkor viszont nem gondolkozom el azon, vajon mit csinálhatok rosszul, miért nem érzi úgy senki sem, hogy hozzá kellene szólnia. Elsősorban a saját szórakozásomra írogatok, mi lenne, ha az a sok minden a fejemben maradna? :)
Egyetlen ponton gondolkodtam el a rendszeres követőim rendszerességéről: amikor az ajándéknak szánt szett nálam maradt (pedig az egyik jelentkező ott van a követők között, tehát látnia kellett volna, hogy az övé lett). Aztán arra jutottam, hogy nem érdemes ezen keseregni.

Inkább még egyszer megköszönöm az aktív Olvasóimnak, hogy kedves szavakat hagynak nálam, és ígérem, igyekszem bővíteni a repertoárt: idővel újabb kifejezési formát fogok találni a De szép! Milyen gyönyörű! Csodás! -nak :)